Az autógumik igen sokfélék lehetnek. A két legnagyobb csoport a téli és a nyárigumi csoportja. Mind a két csoportot ugyan olyan technológia alapján gyártják, a különbség csupán az adalékanyagokban és az összetételben rejlik. Hiszen a téli hideg napokon sokkal strapabíróbb abroncsokra van szükség, viszont a nyári meleg aszfalton is egy olyan tapadásra van szükség, ami biztosítja a megfelelő féktávot. A gyártás igen bonyolult folyamat, a gyártók folyamatosan fejlesztik termékeiket, hogy a legjobbat biztosítsák vevőiknek. A gumiabroncsok gyártása során a legfontosabb folyamat a vulkanizálás. Régebben a vulkanizáló formák nem egy, hanem két részből tevődtek össze. Volt egy alsó, és volt egy felső formarészük. Ezek az abroncs vízszintes szimmetria síkjában értek össze. A forma alsó része rögzített volt, amikor megkezdődött a vulkanizálás folyamata, erre záródott rá a forma felső része. Ezen forma segítségével alakították ki az abroncs mintázatát is, mely igen fontos momentum a gyártás során. Mára ez a technika is teljesen átalakult. Új formákat alkottak a tervezők. Ezen formák osztóvonala már nem a koronavonalban helyezkedik el, hanem vállban, és az alsó és felső formafél közötti részt már több részre osztották. Ezek a részek záráskor radiálisan összezáródnak. A vulkanizálás végén pedig ugyanígy ki is nyitnak. Ez azért előnyös, mert így nem volt már határ a gumiabroncsok mintázatát tekintve. Nem volt már annyi selejt, és bármilyen mintát megálmodhattak a tervezők.
